Tenyészetünkről

2008-ban alapítottam meg a tenyészetet. Abban az évben kaptam meg az első hosszúszőrű malackámat. Ő volt Albert, egy csokoládébarna himalája perui hím. Kb. fél éves korában került hozzám, talált malacka volt, és befogadtuk. Életemben nem örültem még úgy tengerimalacnak, mint neki akkor. Gyönyörű volt, hosszú fehér szőrrel. Nagyon megtetszett ez a szín és fajta. Rá is jöttem, hogy nagyon ritka, és Albi igazán különleges. Fantasztikus természete volt, annak ellenére, hogy elhanyagoltan érkezett. Nagyon jó kisbarátommá vált. Rengetegszer aludt az ágyamban, amikor kicsi voltam. Szobatiszta volt. Én ilyen malacot az előtt soha, és azóta se láttam. Vele kezdődött minden. Elhatároztam, hogy ezt a színt és ezt a fajtát szeretném tenyészteni, mivel nagyon beleszerettem Albi miatt a himalájákba. Nem tenyésztettem vele sokat, de a jelenlegi állományom nagy része Tőle származik. Igaz, már sok generációval lejjebb tartanak. Majdnem 6 évig volt velem. Nagyon szerettem. Sose felejtem el. ♥

Bevallom, nem szégyellem - ez van - bolond vagyok. Albert elvesztése óta méginkább arra törekszem megszállottan, hogy legyenek ilyen, hozzá hasonló malackák. Sajnos nagyon ritka szín, ezért baromi nehéz a furcsa "betegségemnek" eleget tenni. De így kicsit olyan, mintha Albi még mindig velünk lenne, tovább él bennük.

(balra Albert egyik unokája, jobbra pedig maga Albert látható)

A malackák egyedi építésű, fából készült ketrecekben laknak, egy 13 négyzetméteres faházban.